Madách Színházban volt szerencsém ma megnézni ezt a musicalt. Nekem hatalmas csalódás volt. Valami sokkal többet vártam. Tény, hogy kissé lapos volt. Nem is tudom, se a mondanivalója nem ütött úgy át Nekem, de még csak kiemelkedő színészi teljesítményt sem nyújtott senki (tán valami azért megcsillant az öreg színész macska szóló dalánál)...Ez van. Hogy valami jót is mondjak: nem aludtam el közben :) és 'Mefisztulész' számánál még a lábam is beindult kicsit. :-)

Most azonnal szükségem van egy új ruhára. Meg egy kisestélyire is. Feketére. Jövő hét szombaton bálba megyek, ahol fel is lépünk kolléganőkkel. A Für Elise-sel kezdünk,majd átmegyünk High way to hell-be. Mi leszünk a tündérképzőt végzett boszorkányok, akiknek mégse sikerült egészen megjavulni. A High way to hell-re már a seprűk is előkerülnek majd. :)

Kívánom, hogy az Ünnepek mindenkinek szeretetben gazdagon, bajoktól, bánattól távol teljék el. Mindenki töltődjön fel az otthon melegében egy jó zene, némi jó bor, ételek segítségével, a család társaságában sok pozitív energiával, hogy a szürke hétköznapokba visszatérve újult energiával álljuk a strapát. Hogy azok, akik bántanak minket egy röpke pillanatra távol legyenek, hogy egy egészen picit boldognak, szabadnak érezhessük magunkat, s hogy ne féljünk a holnaptól...

A horoszkópom szerint fogjam be a számat a hét elején. Most akkor kussolok. Jó?
De ide azért írhatok? Na, jó, ebben az egészben nem igazán hiszek, de néha azért elolvasom, elmerengek rajta. Hátha, ki tudja alapon... Mert ugye jó volna jót olvasni.
De hétvégére már jó lesz, csak a munkám pocsék :D A hétvégét már tudom, mert előreláthatólag 13 ember jön hozzánk. :) Még székeket is vettünk, hogy majd le tudjuk ültetni őket :P Ők meg hozzák majd a buli-hangulatot, na meg a Jagermaistert.

A közhangulat is ...hogy is mondjam elég rossz és mostanában az enyém is az volt, így nem igazán akartam erről írni...

Kollégálisan: csövörből vödörbe...vagy még rosszabb.

Azért még mindig igyekszem pozitívan látni az élet dolgait, mégha mostanában sok minden nem is jött össze. Még így is megvan (immáron egy éve) a mi kis lakásunk, együtt vagyunk, szeretjük egymást, kicsi kocsi újra száguld, és imádom a gyerkőcöket az oviban. Szóval inkább igyekszem erre fókuszálni.

Helyzetjelentés vége.

Elég érdekes, kissé retrós élményben volt részem. Igen, a Balatonról beszélek.
Évek óta nem jártam ott. Furcsa érzés volt. Mikor legutoljára áztattam magam a Magyar-tengerben, akkor nem volt ennyi német túrista már, és még egyáltalán nem voltak - vagy csak elvétve - orosz, ukrán, cseh stb. nyaralók. Most voltak. Dugig a part, a szálloda velük. Hogy mi a baj ezzel? Nem lenne semmi, ha kultúrált lény módjára tudnának viselkedni. Minden éjjel -míg egy éjjel meguntam és leüvöltöttem a fejüket, de ez más tészta - hajnalig üvöltöttek, dörömböltek, labdáztak, énekeltek, vizipipáztak a folyosón (a szállodánkban, igen). Másnap reggel kilépve a folyosóra erőteljes ammónia szag csapta meg az orrom. Valaki elengedte magát amúgy rendesen és szó szerint...
Az árak és minden egyéb tájékoztatás újfent (akárcsak régen, bár egy új nyelvvel - az angollal- gazdagodva) németül és angolul volt kiírva. Álljunk csak meg! Hol is vagyunk? Magyarországon!!!

Rendben van,hogy kiírjuk más nyelven is, hiszen mi egy rendes, kultúrált nép lévén beszélünk más nyelveket is, pénzt akarunk a túristáktól, oké. DE! Az első akkor is az legyen, hogy magyarul legyen kiírva minden! Tudom, ezt a kérdést már biztosan sokan és sokszor átrágták, de amikor a szállodában lévő egy szem gép mellé leültem, hogy gyorsan átfussam az e-mailjeimet és még a mozilla is németül volt telepítve, a google német nyelvű volt, akkor kiakadtam...

Kicsit mással folytatva, bár ugyanúgy Siófokról:

Siófok az én szemüvegemen át nézve a bulizásról, a szexről, az alkoholról és a drogról, na meg a hatalmas pancsolásokról szól. Hogy miért mondom ez? Lehet, hogy megöregedtem és azért botránkoztatott meg mindez? Vagy csak nem haladtam a korral? Ha ez így van, lehet, hogy nem bánom. Szóval: kilépve a szállodából jön a "Free Flört bus", mögötte a "Free Palace Bus", az egyik reklámja biztos szexet ígér aznapra, a másik pedig habpartyval kecsegtet félig szinte már meztelen lányokkal. Tovább sétálva egy kedvesnek tűnő taverna jött, ahol hatalmas betűkkel  hírdetik, hogy Vizipipa 1500 Ft!+ "10h stip show" Következő helyen - amik mellesleg egymást érik- koktélokat kínálnak, hol 1=2, hol 3=4 felírat díszeleg, de volt egy vicces hely is, ahol ezt írták ki 1=1 :) Hogy mindenki értse szegényes nyelvtudással is. :P Megértettük, de 1800 ft-ért egy koktélt nem akartunk meginni. Ételbárok tömkelege mindenhol. De nem a régi klasszikus balatoni ám (sült hekk, kolbász, sültkrumpli, lángos, szóda, sör), hanem amerikai, mexikói, görög, olasz stb. "éttermek". Jah, és ne felejtsem el a Texas Holden Poker feliratokat sem, a nagy izmos verőlegényekkel. Ez lett Siófok.

Nosztalgia: Kicsit kerestem a régi álmaimat, vágyaimat is, amelyek mindig előjöttek a Balatonon. Kis csitriként mennyit vihogtunk, itt ittam életem első alkoholját is, itt ismerkedtem meg anno egy számomra különleges férfival, s annyit álmodoztam itt.... Pasikról, az elkövetkező éleltemről, az élet nagy dolgairól, s még annyi mindenről...Buliztunk, flörtöltünk mi is, hiszen minket sem kellett félteni (persze a fennt felsoroltaknál jóval diszkrétebben - fehérneműben éjszakai fürdőzés meg ilyesmi) :-)

És most mit éreztem? Semmit! Van már 7 éve egy kapcsolatom, ami elég jól működik, megvan az első közös lakásunk, van autónk. Régen minderről álmodoztam, de nem így képzeltem el. Most, ha álmodozom - ha egyáltalán előfordul! :-( - a gyerekek jutnak az eszembe. Pedig még sokszor érzem azt is, hogy még lenne mit bulizni, lázadni is előtte. Kicsit ambivalensek az érzéseim.

Na, ez jó hosszúra sikerült! :) Akinek volt türelme végigolvasni jelentkezhet nálam egy túró rudiért. :-)

Siófok csak engem vár egy hétig :D És még szerény se vok. Megyek nyaralni. Pápá! :-)

Az autóm elkészült (mindössze 614ezer+15ezer ft-ért). De legalább már újra megy a kis drágám :)

Kicsi kocsi újra száguld!

Ja, és hogy el ne felejtsem: augusztus 17-ig szabadságon vagyok :) Holidayyyyyyyyyyy! :-)

Igen, sajnos valóban engem hoztak ki hibásnak (20ezer ft büntetés, casco önrész, plusz legközelebb ha bármi lesz magasabb büntit szabnak ki, megemelik a cascom és a kötelezőm is), de az ügyvéd szerint (aki mellesleg párom jó ismerőse) jó esély van rá, hogy bíróságon megnyerjük az ügyet, mert mellettem volt tanú,s mindketten ugyanazt mondtuk, de ők nem vették figyelembe és nem jó tényállást állapítottak meg.(Nem beszélve a rossz helyszínrajzról, arról, hogy azt írta a rendőr, hogy negatív volt a szonda(na, az nem volt nála),  fényképezőgépen kívül más helyszínelő felszerelése nem is volt.
Már csak nyárig kell kb. várni (addig halasztott érvényű az egész). Merthogy a Gödöllői Bíróság állítólag jó gyors. Szóval: most bennük bízom. (Valakiben muszáj, ha már a rendőrség semmit sem ér a szememben ezek után.)

 Más: 6 napja 39 fok lázzal fekszem itthon. A háziorvosom szabin volt, aki meg helyette volt az egy semmi...no, nem mintha az én háziorvosom sokkal jobb lenne. Bár ő hozzáértőbbnek tűnik, csak éppen tojik az ember problémájára. A gyógyszer, amit felírt nem igazán használt, a manduláim továbbra is tüszösek és úgy köhögök, hogy csak na, sajna nem szakadozik fel (egyébként köptetőt is magam szereztem be, mert ő csak antibiotikumot írt és megkérdezte kérek-e táppénz...Na, erre kibuktam és visszakérdeztem, hogy maga szerint?)

Ahogy a bejegyzés címe is jelzi, ez valamiféle összefoglaló az elmúlt időszakról.

Boldog egy időszak ez akkor is, ha még mindig nincs autóm, sőt ellenem indítottak még szabálysértési eljárást. No, de ezt hagyjuk, mert ilyenkor eszembe jut, hogy perelni fogok.

Szóval: nagyon édesek az ovisaim, egészen jól kijövök a kolléganőimmel. Annyi vidámságot, boldog pillanatokat adnak a gyerekek. Hihetetlen! Sosem gondoltam volna, hogy lehet úgy is dolgozni járni, hogy alig várod az újabb napot. (Persze a 4 órás kelést annyira nem szeretem, meg tényleg rengeteg háttér munka van, hogy minden kis gyerkőc úgy fejlődjön, ahogy azt kell, de megéri.) :-)

A párommal nagyon jól megvagyunk, megvolt az évfordulónk is, elvitt egy olasz étterembe. De kikötöttem neki, hogy engem ne vigyen flancos, divatos helyre. Nekem a kis piros kockás terítő, a mosolygós felszolgáló, a kellemes ízek, a hangulat jelenti a mindent. Ha már évforduló érezzük is jól magunkat. :) Nagyon klassz volt, sokat nevettünk és visszagondoltunk arra, hogy mi minden történt ez alatt a 6 év alatt. Voltunk Korfun, Krétan, kétszer Horvátországban, Szicíliában, Ausztriában Meseparkban (:-) tényleg!), Zalakaroson... Ezek csak a nyaralásaink. De rengeteg helyen voltunk kirándulni, várostnézni, pancsizni, várakat, múzeumokat látogatni, volt színházbérletünk is stb. Igyekeztünk aktívan élni és jól megismerni a másikat. Ezt viszonylagos biztonsággal állíthatom, hogy sikerült is. :-) Ez alatt a hat év alatt vettünk egy autót, és nemrégiben egy lakást is (persze hitelre egy jó részét), de mégiscsak a miénk. Mindketten lediplomáztunk, jó munkahelyen dolgozunk, szeretünk is ott dolgozni. És szeretjük még mindig és talán egyre jobban is egymást!!! Ez azt hiszem kevés embernek adatik így egyszerre meg.

Persze elmondom azt is, hogy nekünk is voltak összetűzéseink, bosszant minket ez a karambol körüli herce-hurca, s nehezen (és egyre nehezebben) fizetjük a hitelünk részleteit, sok mindenről lemondtunk ezért, de mi itt vagyunk egymásnak, és ez az, ami igazán számít. Tudjuk, hogy bármi történjék is, együtt találunk rá megoldást.

Ja, és hétfőn Vörös és fekete a Vígszínházban, 30-án My fair Lady, június 24-én A Szépség és a Szörnyeteg. Köszi a párom cégének a sok kultúra utalványért! :) Nélkülük mindezt nem élvezhetnénk :)

Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.

Ám télutón, egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!

A kutyusomnak kattogott a jobb hátsó lába, mondom elviszem orvoshoz, mielőtt még fájni kezdene szegénynek. 6500 ft-ért megröntgenezték, majd közölték, hogy semmi elváltozás nem található, ill. legalábbis ő nem lát, de konzultál még egy kollégájával, aztán majd telefonál. Azóta is telefonál...Szerdára ígérte a telefont, ma vasárnap van...

Édesanyám szíve is szórakozik...A napokban volt, hogy 38 volt a pulzusa és nem hajlandó orvoshoz menni...

Pénteken karamboloztam az óvodába menet. Így egy lemaradtam a gyerekek farsangjáról, kettő összetört az autóm, amit most hetekig nem tudok használni. Így maradt a volán és a bkv. Na, igen, de az naponta 3 órát pluszban elvesz az időmből, míg autóval fél óra volt az út. Nem beszélve arról, hogy drágább is... Kelhetek reggel 4-kor. De végülis nézzük a dolgok jó oldalát: még élek.
Ja, hogy hogy is történt a baleset? egy pali kielőzött, bevágott elém, aztán satufékezett az előtte lévő fékezése miatt. Így én már nem bírtam megállni. Természetesen a rendőröknek nem akarta bevallani, hogy ő előzött ki és vágott be elém, ráadásul a rendőr is egy pancser és bunkó volt. Le se mérte a féknyomom, csak hasára ütött és azt monda, hogy 23 m. Szóval a pali engem akar kihozni hibásnak, hogy én nem tartottam a követési távolságot. Hogy tartottam volna, mikor bevágott elém és satufékezett. Esélyt sem hagyott arra, hogy megálljak időben. Persze a rendőrnek erről nem számolt be (mármint, hogy előzött). Én leírtam mindent és odaadtam a rendőrnek. 
Ja, és a rendőr nem rendőrautóval jött ki, mert nem volt éppen, hanem valami security-s autóval, és egyedül jött, mert aki vele volt az civil volt, nem igazolta magát és az eljárási módja is hagyott kivánni valót maga után. Szóval: sz*r volt.
Most várhatom a biztosító emberét, hogy jöjjön ki szemlézni, addig még csak szerelőhöz se vihetem. Kedden meg valahogy ki kell jutnom Gödöllőre, merthogy állítólag ez oda tartozik (Csomád és Veresegyház között történt a dolog). ÉLetemben nem jártam még Gödöllőn és mellesleg dolgoznom is kell, mert ugye most voltam nemrég betegszabin és pénteken emiatt be sem tudtam menni dolgozni. Az ilyesmit a munkáltató nem nézi jó szemmel... ÁÁÁÁÁ! Üvölteni van kedvem...

Ambivalensek az érzéseim ezzel kapcsolatban. Egyrészt érthető, mert valahogy korlátozni kéne a forgalmat, másrészt Franciaországban miért tudták megoldani sebességkorlátozással is a problémát?

Tudom, bunkó vagyok... Én munkába csak autóval "tudok" járni, mert Bp-ről Veresegyházára kijárni dolgozni tömegközlekedéssel onnan ahol én lakom öngyilkosság. Saccperköbö másfél óra lenne. Autóval meg közel van és fél óra az egész. Nem beszélve arról, hogy mikor én vagyok a nyitós oda se tudnék érni időre. Ja, és mire a vonatjegyet, buszjegyet, bkv-t kifizetem...drágább, mint a benzinköltségem...Szóval: amíg nem bűntetnek, tojok a fejükre kényszerűségből. De eskü, páratlan napokon csak erre használom az autóm (ja, és a város szélén élek, kb. két perc kiérni a városból) :)

Mindenkinek kívánok egy sokkal boldogabb jövőt, szeretetteljesebb kapcsolatokat, igaz barátokat, több nevetést, igazabb hitet, békét a  2009-es évre!

Ja, és még több szexet! :P

Az új lakásunkból, új internetünk segítségével írok most nektek. :) Nagy öröm ez nékem. Gyönyörű lett. Egyszerűen nincs rá szó. Gyertyák égnek, szerető családom körülöttem, sütemény illata terjeng a levegőben, a hangszóróból gyermekek hangja száll, ahogy békéről, szeretetről, Jézus Krisztusról és a karácsonyról énekelnek... Kell ennél több a boldogsághoz? 

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Behavazódtam. Nem tűnök el sosem (vagyis mostanában még biztos nem), de rengeteg dolgom van.

Hitel ügyben: még mindig ül rajta a bank, bár azt már tudjuk, hogy megkapjuk a hitelt, alá is írtuk, csak még valami papírt várnak, aztán egyszer majdcsak utalnak. De már nagyon elegem van belőlük. Több szempontból is bekavart az ügyintézőnk, akit lecseréltettünk és hivatalos panaszt nyújtottunk be ellene. Nem szeretném most részletezni, de az UniCredit Hungary Bank Zrt. többi munkatársa sem értette ennek a veszprémi nőnek a viselkedését. Most már minden ügyünket pesti ügyintézővel intéztetjük. Nem szeretném a részleteket leírni, mert egyrészt unalmas, másrészt meg csak újra feldühíteném magam a sok emberi hülyeségen.

Állás: lejárt a próbaidőm... A gyerekeket imádom és igazán nagy örömforrást jelentenek. Azt a pillanatot nem lehet visszaadni, amikor leesett az első hó, kimentünk játszani és hangosan sikítoztak örömükben, ugráltak a hóban, vagy éppen tátott szájjal lesték a behavazott tájat. :)

Most amúgy Mikulás műsorral vagyok behavazva. Óvónénik báboznak, plusz gyerkőcök énekelnek, verselnek a Mikulásnak (aki mellesleg a párom lesz :) ).

Közben persze el kellett kezdeni már a karácsonyi műsorra való készülést is, mivel 2 hét és karácsony az óvodában. Jajj, nekem! Időnként azt érzem, hogy ne már! Memory full! Nem bírok több verset, mondókát, éneket már megtanulni! De a végeredmény azért mindig jó érzéssel tölt el, mégha előtt vért is izzadunk.

Nagyon élvezem a munkámat, és szeretem a gyerkőceimet is, sőt kolléganőimmel is kezdek elég jól kijönni :)

Viszont az állandó készülés a másnapra, plussz az ünnepekre, rendezvényekre minden szabad időmet is lefoglalja, sőt még álmaimban is állandóan dolgozok. Kezdek kimerülni.

Mikor jön már el az az idő, amikor egy -egy foglalkozásra nem kell órákig készülni, amikor már zsigerből nyomom majd az összes gyerek verset, mesét, mondókát, dalt?:)

(Megjegyezném, hogy dalokból, mondókákból jó vagyok. Némi lemaradást mutatok viszont a mesék kivülről mondása terén, de fejlődgetek :) )

Persze ehhez az egészhez hozzátartozik, hogy én még ezen kívül is állandóan játékokat gyártok az óvodásaimnak (pl. öltöztethető maci, memória játék, origami állatkák stb.stb.).

Kérdem én: mikor élik a magánéletüket azok, akik dolgoznak?

Lakásügyről: ugye már jó rég megtaláltuk a leendő kislakásunkat. Már kifizettünk egy csomó milliót az eladónak, de a  Fundamentától a saját pénzünket csak a héten utalták ki (júliusban zároltattuk már a számlánkat). Nem sietnek... Az UniCredit is még csücsül a hitel kérelmünkön (augusztus vége óta), de egyszer csak a végére érünk ennek az egésznek.

A világválság meg pukkadjon meg! (Indulatkifejezést tanulok az ovisaimtól :) )

Elnézést kérek a nagy kimaradásért, meghalni sincs időm... nem beszélve arról, hogy nagyon felemásak az érzéseim az új munkahelyemet illetően. A környezet tetszik, a gyerekek aranyosak, csak épp a váltótársam időnként nagyon ellentétes képet mutat... ma éppen majdnem megríkatott. Hajlamos a hírtelen reakciókra, nyersségre... Kicsit túl idős is már, nagy a korkülönbség is köztünk. Nem akarom mentegetni... most ez van. Persze az előző társai nem voltak jók, megértem, hogy kicsit bizalmatlan is, de a viselkedésére időnként nincs mentség.

Máskor meg annyira kedves, azt mondja minden oké. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy a hátam mögött mást mondd. Pedig az elején megmondtam, hogy ha valami nem tetszik neki, velem beszélje meg, mert én tudok tenni ellene, nem beszélve arról, hogy a ki nem mondott dolgok... szóval: megtelhet az a bizonyos pohár...

Meg akarok nagyon felelni, szóval egyenlőre nyelek. De nem az a típus vagyok, aki ezt sokáig bírja. Jó lenne minden nap 5 percre leülni, átbeszélni a nap eseményeit...

Egy 15 csoporttal működő óvodában kezdtem el hétfőn dolgozni...hulla vagyok. 32 gyerkőcöt kaptam, ebből 21 beszoktatós (azaz mini és kiscsoportos), 5 középsős, 6nagycsoportos. Nem lesz egyszerű. A héten családlátogatás a köbön volt, meg éneklés, lovacskák varrása (alapítványi napra).

Még minden élmény nagyon friss. Van jó is, rossz is.   Csak remélni merem, hogy idővel megszokom mindezt és a pozitív dolgok kerülnek majd döntő többségbe. :)